Albert Einstein neve mára egyet jelent a zsenialitással, így nem csoda, hogy a tudósok évtizedek óta próbálnak választ találni arra, vajon agyának van-e valamilyen különleges jellemzője, amely magyarázná kivételes intelligenciáját.
A történethez tartozik, hogy halála után agyát engedély nélkül távolította el a boncolást végző orvos, ezzel elindítva a legtöbbet vizsgált agy történetét. A család csak utólag adott hozzájárulást, ezért a kutatások etikai kérdéseket is felvetnek.
A tudósok először a gliasejtek és neuronok arányára koncentráltak, feltételezve, hogy ez lehet az intelligencia kulcsa, de ellentmondásos eredmények születtek. Felmerült az is, hogy ezen eltérések esetleg Einstein olvasási nehézségeit (diszlexia) okozhatták, de erre nézve sincsenek egyértelmű bizonyítékok.
Későbbi vizsgálatok az agykéreg vastagságára, a neuronok eloszlására és az agy barázdáinak, tekervényeinek egyediségére irányultak, ugyanakkor egyes kutatók szerint a látható eltérések valójában teljesen átlagosak, vagy legalábbis nem bizonyítható, hogy ezek okozták Einstein kivételes képességeit.
További érdekességként az is felmerült, hogy a corpus callosum, azaz az agyféltekéket összekötő idegköteg nagyobb volt Einstein esetében az átlagosnál, de ennek jelentőségéről sincs konszenzus. Mindeközben a tudományos objektivitás kérdése is többször előkerül: minden vizsgálat tudta, hogy Einstein agyát nézi, így a torzító személyes elvárások sem zárhatóak ki teljesen.
