Mi teszi a fájdalmat ilyen rejtéllyé az emberi tapasztalatban? A beszélgetés kiindulópontját az adja, hogy a krónikus fájdalom világszerte rendkívül elterjedt, azonban a fájdalomhoz való hozzáállás, a kezelés és a gyógyszerfelhasználás jelentősen eltér különböző országokban. Felmerül a kérdés: milyen tényezők befolyásolják, ahogy egyes társadalmak a fájdalom enyhítéséhez közelítenek?
A beszélgetőpartnerek elmélyednek a fájdalom definíciójában és természetében. Kiemelt hangsúlyt kap, hogy a modern tudomány minden technológiai fejlődése ellenére a fájdalom továbbra is nehezen mérhető, elsősorban szubjektív élmény, amelynek fizikai és érzelmi komponensei szorosan összefonódnak. Vajon létezik-e objektív mód a fájdalom érzékelésének megragadására?
A beszélgetés során forradalmi idegtudományi kísérleteket mutatnak be, melyek arra keresnek választ, miként lehetne a fájdalmat közvetlenül az agy szintjén mérni, sőt, akár előre jelezni és megszakítani is. Felmerül az a kérdés, hogy valóban az agyban dől-e el a fájdalom, és mennyire befolyásolják elvárásaink, hangulatunk vagy múltbeli élményeink az aktuális érzeteinket.
Az is szóba kerül, hogy a krónikus és akut fájdalom agyi megjelenése és kezelése radikálisan eltérő lehet, sőt, a krónikus fájdalom sokszor egy kiolthatatlan memóriafolyamatra hasonlít. A közös gondolkodás során kitágul a fájdalom fogalma: nem csupán fizikai, hanem érzelmi és mentális tapasztalatként is jelen van – vajon egyetlen szóval leírható mindez?
A személyes történetek és terápiás utak újfajta megközelítéseket vetnek fel: lehet-e a fájdalmat növekedésként, önismereti lehetőségként értelmezni? Milyen stratégiák, újszerű terápiák hozhatnak változást – és mikor mutat túl a gyógyszeres kezelésen az ember saját aktív szerepe a gyógyulásban?
