Britannia ipari múltját ma is őrzik a több száz mérföld hosszú csatornahálózatok, amelyek egykor kézzel készültek, hogy a szigetország gazdaságát forradalmasítsák. Az utak nehéz járhatósága és a vízi közlekedés korlátai mellett a csatornák jelentették a logisztikai áttörést, lehetővé téve a nyersanyagok nagy mennyiségű és olcsó szállítását.
A csatornák révén fellendült az ipari termelés, a kereskedelmi kapcsolatok felgyorsultak. A társadalom lázas infrastrukturális fejlődésbe kezdett: a csatornák mellett egyre több beruházás valósult meg magán- és közösségi tőkéből, miközben a szabályozások enyhítése előmozdította a fejlődést.
A történet középpontjában a találmányok és mérnöki bravúrok, valamint a helyi és nemzeti érdekek összefeszülése áll: kiépülnek hidak, alagutak, megoldják a csatornák szigetelésének problémáját, de a vízjogok körüli viták és a sűrűn változó piaci környezet mindig új kihívásokat szülnek.
Az iparosodás előrehaladtával a csatornák elveszítik vezető szerepüket a vasutak megjelenésével, azonban örökségük ma is a brit táj része. Felmerül a kérdés: egy hajdan világszinten élen járó infrastruktúra-építés példájából milyen tanulságokat vonhatunk le a mai Nagy-Britannia fejlődése érdekében, főleg akkor, amikor más országok, például Kína és India, óriási lendülettel fejlesztik hálózataikat?
A brit infrastruktúra-fejlesztés múltja és jövője, az állami és magánszféra ideális szerepmegosztása és a társadalmi ellenállás mind olyan kérdések, amelyek a csatornák történetén keresztül válnak igazán élessé.
