Az elektron mikroszkopikus természetét próbáljuk feltérképezni: vajon tényleg pontszerű, tömeg nélküli szubatomi részecske, vagy inkább bonyolult kvantumjelenség? Az elmélet, amely szerint az elektron valójában egy kiterjedt, úgynevezett hullámfüggvény formájában létezik, már önmagában új kérdéseket vet fel: hol helyezkednek el a tömeg, a töltés és a spin tulajdonságai egy ilyen elmosódott felhőben?
Az elektron klasszikus fizikában elképzelt gömbszerű modellje gyorsan szembekerül a realitással, ahogy egyre kisebb léptékeken vizsgáljuk. Elgondolkodtató, hogy mi történik, ha egyre szorosabbra „tömködjük” a töltést – az energia, és így a tömeg, drámaian megnő, majd a kvantummechanika színre lépésével ez az egész kép átalakul.
A kvantumtérelméletben az elektron már a saját kvantummezejének rezdüléseként jelenik meg, amely elválaszthatatlan a „felhő” szerűen vibráló, virtuális részecskepároktól. A részletekbe menő vizsgálat során a vákuumpolarizáció és az energiafluktuációk is központi jelentőségűek lesznek: minél jobban próbál a megfigyelő fókuszálni egy elektronra, annál inkább elmosódik annak képe, hiszen a körülötte lévő kvantumtér folytonosan befolyásolja és „felöltözteti”.
Felmerül a kérdés: létezik-e az elektron számára bármiféle „valódi” forma, amikor még a töltését és tömegét is elkenik ezek a mezők és fluktuációk? Vajon a folyton mélyülő vizsgálat feltárhat-e egy végső szerkezetet, vagy a természet törvényei örökké elrejtik ezt előlünk?
