A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 53 perc

Mit néztünk 2025 elején: animációk, vígjátékok és Del Toro újdonsága

Kritikusi gyorsjelentés a 2025 elején nagy port kavart filmekről, a kínai animációktól kezdve a társadalomkritikus vígjátékokon és thrillereken át egészen Del Toro Frankenstein-adaptációjáig.

A 2025 januárjában készült filmes összegzésben a szerző kritikus szemmel, mégis szórakoztatóan tekinti át az év eddigi népszerű és beszédtémává vált alkotásait. Két kínai animációs filmmel kezd, amelyek az előítéletek és a jó-rossz dichotómiája mellett különleges kulturális motívumokkal és ambiciózus történetvezetéssel foglalkoznak.

Felmerülnek olyan kérdések, hogy mennyire szükséges egy előzményfilm ismerete a folytatáshoz, vagy hogy a keleti spirituális szimbólumok mennyire dekódolhatók a nyugati nézők számára. A humoros hangvételt a The Bad Guys 2 animációs folytatása adja, ahol a karakterek fejlődése, a vizuális poénok és a slapstick humor kerülnek előtérbe.

Az év egyik legtöbbet emlegetett, politikailag éles filmje, a One Battle After Another a szélsőségeket jeleníti meg sötét humorral, végig azt feszegetve: hol a határ az üzenet és az élvezetes történet között?

Külön figyelmet kap egy váratlanul népszerűvé vált fekete komédia (Housemate), amelyben a szerző a női bosszú narratívák új hullámát vizsgálja, miközben a stilizált túlzás és az őrület közötti egyensúlyt elemzi.

Az If I Had Legs, I’d Kick You című alkotás az anyaság pszichológiai mélységeibe merül, ahol a szürreális és a drámai határátlépések, valamint a kegyetlen humor újabb kérdéseket vetnek fel: vajon lehetséges-e komédiaként értelmezni, ami első pillantásra nyomasztó és tragikus?

Feltűnik egy elfelejtett, de hatásos thriller (Together) is, ahol a párkapcsolati dinamika és a horror–vígjáték műfaji keveredése mellett az abszurd szituációk szolgálnak a mondanivaló továbbgondolására.

Rian Johnson legújabb detektívfilmje (Wake up, Dead Man) kapcsán a rejtélyesség fenntarthatósága, a társadalmi szatíra és az egyre kiszámíthatóbbá váló koncepciók bírálata áll a középpontban. Végül Guillermo del Toro Frankenstein-adaptációja apropóján felvetődik a kérdés: lehet-e egyszerre hűnek maradni az eredeti regényhez és új, vizuálisan lehengerlő moziélményt nyújtani? Következetesen előkerül a történetmesélés és a karakterdrámák határainak vizsgálata, miközben minden film nyitva hagy bizonyos értelmezési lehetőségeit.