Az amerikai–európai viszony mélypontra került, amikor az Egyesült Államok elnöke ismét felvetette Grönland annektálásának igényét, a katonai lépéseket sem zárva ki eszközként. Ez az ötlet döbbenetet váltott ki az európai vezetők körében, akik közös nyilatkozatban szögezték le Grönland önrendelkezési jogát.
Az események kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen válaszlépéseket tehet Európa, ha az erőteljes diplomáciai tiltakozás hatástalannak bizonyul. A politikusok abban is megosztottak, hogy Európának egyáltalán érdekében áll-e retorziókat alkalmazni. Az ukrajnai helyzet, az amerikai támogatás kérdése és Trump Oroszországhoz fűződő, ingadozó viszonya mind befolyásolja az egyes vezetők döntését.
Az érvek között a pragmatikus és elvi motivációk egyaránt megjelennek: előtérbe kerül a nemzetközi jog védelme, illetve a geopolitikai érdekérvényesítés. Egyes vezetők szerint Európának bátorságot kell mutatnia, míg mások a konfliktus kerülésétől várják az eredményeket.
Többféle lehetséges európai reakció rajzolódik ki a háttérben: a katonai jelenlét növelésétől az aszimmetrikus gazdasági válaszlépésekig, mint például az amerikai állampapírok eladása vagy az új EU-s anti-coercion eszköz bevetése. Mindeközben a történelmi párhuzamok és az euroatlanti szövetség jövője is napirendre kerül.
