1959-ben egy rendkívül szokatlan koponyát fedeztek fel, amely gyorsan a „Nutcracker Man” becenevet kapta impozáns állkapcsa és óriási zápfogai miatt. Ez a lelet, valamint hasonló maradványok számos kérdést vetettek fel arról, hogy pontosan hogyan is élt ez az ősi rokonunk, amelyet végül a Paranthropus nemhez soroltak.
A Paranthropus-csoport több fajt tartalmaz, amelyek 2 millió évvel ezelőtt Afrikában éltek, de a különböző részeken feltárt maradványok közötti eltérések bonyolítják a történetet. Jellemző rájuk a feltűnő sagittalis taraj és az erőteljes rágóizmok számára kialakult masszív arccsontok. Az újabb kutatások azonban alaposabban elemezték a fogak kopását és összetételét, ami új irányba vezette a szakértőket ezeknek a lényeknek a valódi étrendjéről.
Felmerül a kérdés, hogy a híres hatalmas fogak valóban kemény tárgyak, például diófélék feltörésére szolgáltak-e, vagy inkább puhább, főként fűfélékből és nádfélékből álló étrendhez alkalmazkodtak. Az izotópos vizsgálatok és a zománcfelszíni elemzések eltérő táplálkozási szokásokat tártak fel az egyes fajok között, így az sem egyértelmű, vajon mindegyik Paranthropus ugyanarra a típusú élelemre specializálódott-e.
A csontmaradványok arról is tanúskodnak, vajon ezek az ősi emberszabásúak milyen viszonyban álltak a kortárs fajokkal, mennyire voltak képesek eszközhasználatra, illetve mennyiben különböztek egymástól a nőstények és a hímek. A modern kutatási módszerek a nem meghatározásának új lehetőségeit kínálják, ám a fajok közötti és nemek szerinti eltérések továbbra is intenzív viták tárgyát képezik.
Mindezek a felfedezések tovább növelik a rejtélyt azzal kapcsolatban, miért volt szükség ilyen erős állkapcsokra, mit ettek pontosan ezek a kihalt „rokonok”, és milyen szerepet töltöttek be az emberi evolúció fáján. Talán egy új alpopuláció vagy akár új faj is rejtőzik a már ismert maradványok között.
