Gyermekkori filozófiai kíváncsiság vezetett el a tudatosság mélyebb vizsgálatához, amely során a fizika helyett a tudat tudományos megközelítése vált kiemelt jelentőségűvé Andrés számára. Egy korai misztikus élmény rávilágított, hogy az egyéniség tudata csupán egyetlen rétege a valóságnak, amely megkérdőjelezi, mit is jelent valójában ‘én’-nek lenni.
A beszélgetésben felmerülnek olyan kérdések, mint a boldogság és a technológia viszonya, illetve, hogy mennyire szabható testre az emberi boldogság akár genetikai beavatkozások révén. David Pearce gondolatai új lendületet adnak: valóban lehetséges lehet-e olyan világ, ahol a szenvedés visszaszorul, és a tudomány segítségével a boldogság tartóssá válik?
A tudat mélyebb rejtélyei is előtérbe kerülnek. Sokáig az információfeldolgozást gondolták a tudatosság kulcsának, ám a ‘binding problem’, azaz a különböző információk egységes élménnyé olvadásának kérdése, újraírja a végső válaszok felkutatását. Kiderül, hogy nem biztos, hogy elegendő szimulációkat futtatni hagyományos számítógépeken ahhoz, hogy a tapasztalás maga felbukkanjon.
Felvetődik a kérdés: elképzelhető-e, hogy a tudatosság matematikai modellekkel ugyanúgy leírható legyen, mint a fizika törvényei? És vajon hova vezethet mindez az emberi evolúcióban?
