Az elmúlt hetekben tapasztalható mesterséges intelligencia (AI) fejlesztések ütemének felgyorsulása felveti a kérdést, pontosan merre tart ez a terület. Különösen izgalmas, hogy a piacvezető cégek, például az OpenAI, folyamatosan újabb fejlesztésekkel reagálnak egymás lépéseire, ezzel formálva a technológiai fejlődés tempóját és irányát.
Az előadás többek között a legújabb AI modellek, például a Sonnet 4.5 és a Sora 2 kapcsán boncolgatja azokat a témákat, mint az autonóm programozási képesség órákon át tartó kitartással, a fizikai világ modellezésének minőségi javulása, illetve az emberi intuíció és tervezési készségekhez való viszonyítás. Felmerül, vajon hogyan változtatja meg mindezt az, ha a mesterséges intelligencia modellek már nem csupán szöveggel, hanem képpel, hanggal, videóval és akár fizikai adatokkal is képesek dolgozni.
Az úgynevezett omnimodellek felé tartó kutatási irány különösen hangsúlyosan jelenik meg, ahol az elképzelés szerint egyetlen alapmodell szinte mindenféle bemenettel és problémával megbirkózhat. A technológia fejlődése során pedig egyelőre több szakterület összeolvadása és a sokoldalúság tűnik elsődleges célnak a specializáció előtt.
Szorosan kapcsolódó kérdés az is, hogy miként fejlődik az AI önállósága és „váratlan” képességeinek megjelenése. A szakértői konszenzus szerint ezek az új képességek valójában folyamatos, egyenletes fejlődés eredményei, nem pedig hirtelen és váratlan áttörések.
Kitérés történik arra is, hogy a világszerte tapasztalható AI-beruházási hullám nem központi irányítás, hanem piaci erők által vezérelt, és ennek várható gazdasági-társadalmi hatásai hosszú távon gyökeresen átalakíthatják a gazdaságot és a mindennapokat. A jelenlegi hardver- és szoftverfejlődés gyorsasága folyamatos alkalmazkodást kíván mind az ipari, mind az egyéni szereplőktől.
