Évek során számos ruhadarab halmozódhat fel, különösen, ha valaki a divatszakmában dolgozik. A főszereplő őszintén beszél arról, mennyire megteltek a szekrényei, sőt, már a székek és az egyéb bútorok is ruhatárolásra szolgálnak nála.
Megtapasztalva saját túlzott fogyasztását, elgondolkodik a minimalizmus lehetőségén, miközben visszatekint pályafutására — hogyan fejlődött az öltözködési stílusa a klasszikus fazonoktól egészen a streetwear és az experimentális darabokig.
Az influenszer szerepének felelősségéről is szó esik: ajánlásai révén sokan vettek már termékeket, de immár a tudatosabb, minőségi választásokat és a minimalizmust helyezné előtérbe. Kiemel egy fontos szabályt, miszerint legtöbben a ruhatáruk csupán töredékét hordják nap mint nap, a többi csak helyet foglal.
A videó bemutatja, milyen szempontok vezérelhetik valakit a selejtezés, eladás vagy adományozás útján, illetve hogyan teremthető tudatosabb, átláthatóbb ruhatár. Felvetődik a kérdés: vajon tényleg szükségünk van ennyi mindenre, vagy lehetséges visszatérni az egyszerűséghez?
