Az Utah-sivatag peremén elrejtve található a Mars-szerű körülményeket szimuláló Mars Desert Research Station (MDRS), ahol önkéntesek egy kutatócsoport tagjaként élhetnek úgy, mintha valóban a Vörös Bolygón lennének.
A kutatóállomás minden részlete a marsi expedíciókra készít fel: a személyzet űrruhában végzi a terepi feladatait, az élelmiszer legfőképp fagyasztva szárított vagy szárított alapanyagokból, illetve saját termesztésű zöldségekből áll, miközben a napi rutin és a túlélés kulcsa a jól szervezett csapatmunka.
A laboratóriumokban és műhelyekben kísérletek zajlanak dróntechnológiával, 3D-s szkenneléssel, valamint napenergiás és alternatív áramforrásokkal, hogy kiderüljön, milyen eszközök segíthetik majd az első marsi telepeseket. Felmerül a kérdés: mennyire lehet önellátó egy ilyen állomás, és hogyan bírható ki a teljes elszigeteltség?
Az élményről a résztvevők személyes beszámolói árnyalják a képet: mit jelent hosszú távon elzárva élni egy kis közösségben, a megszokott komfortzónán kívül? Vajon tényleg készen állnának-e arra, hogy a jövőben a Marsra költözzenek – akár végérvényesen is?
