Tom Wilmingtonból megosztja tapasztalatait egy frissen fejlesztett otthoni hifi rendszerrel kapcsolatban, amelyet PS Audio előerősítővel és phono stage-dzsel szerelt fel. Kiemeli, mennyire élethűen szólnak rajta régi rocklemezei – Beatles, Zombies, Yardbirds, Traffic –, és kérdőre vonja az általánosan elterjedt nézetet, miszerint csak a kiváló minőségű felvételek élvezhetők igazán egy ilyen rendszeren.
A beszélgetés során megfogalmazódik az a kérdés, hogy szükséges-e kizárólag tökéletes felvételekkel tesztelni vagy értékelni a hangsugárzókat, vagy minden zenei műfaj és felvétel profitálhat egy minőségi rendszerből. Felmerül, hogy mennyire igaz az a vélekedés, miszerint a rosszabb hangminőségű lemezek kevésbé élvezhetővé válnak egy csúcstechnológiás szetten.
Az előadó őszintén elismeri saját torzításait, miszerint gyakran túlzottan specifikus példákon keresztül próbál szemléltetni, és ezzel egyes csoportokat, zenei stílusokat vagy felhasználók igényeit háttérbe szorítja. A beszélgetés végén az is szóba kerül, hogy az audiofil közeg hajlamos a szélsőségekre koncentrálni, ahelyett hogy a középútra fókuszálna.
