Mi történne, ha az országúti kerékpárokat nem kötnék szigorú szabályok? Az UCI által meghatározott súlyhatárok, geometriai előírások, sőt, még a hagyományos vázforma is mind korlátozzák a mérnököket abban, hogy radikális vagy futurisztikus kerékpárokat alkossanak. Korábban léteztek merész megoldások: a Lotus 108 vagy Graeme Obree egyedi biciklije a kilencvenes években alapjaiban változtatta meg, mit gondolunk a gyorsaságról.
Triatlonokban vagy hegyi időfutamokon – ahol sokkal lazábbak a szabályok – látványosan eltérő biciklik készülhetnek, amelyek aerodinamikában vagy súlyban messze előre járnak a klasszikus országúti gépekhez képest. Az olyan, UCI-n kívüli világokban, mint a fekvőkerékpárok köre, már most is léteznek 90 km/h fölötti emberi erővel hajtott rekordok. Ezek a mérnöki vívmányok izgalmas lehetőségeket vetnek fel a jövő országúti kerékpárjaira nézve.
A jelenlegi szabályozások nemcsak a formát, de a felhasznált anyagokat, a súlyt és a technológiai újításokat is behatárolják. Szóba kerülnek okosszenzorok, elektronikus felfüggesztések, aktív aerodinamikai megoldások, amelyek Formula–1 szintű kerékpározási élményt nyújthatnának, ha nem gátolná őket a szabálykönyv. Az elgondolás szabad utat enged annak, hogy vajon ténylegesen meddig lehetne fokozni a teljesítményt, ha csak a mérnöki kreativitás szab határt?
