Az ikonikus Paris-Roubaix kerékpárverseny különlegessége, hogy a több mint 250 kilométeres távjából 50 kilométer brutálisan rázós macskakőborításon vezet. Évtizedeken át a bringások és csapataik folyamatosan innováltak, hogy úrrá legyenek ezen a kegyetlen terepen. A videó bemutatja, hogyan fejlődött a technológia: a múltban rugós villákkal is kísérleteztek, sőt, a legendás Team Z kerékpárjain néhány évig (1991–94) a Rock Shox Parubet SL villák uralták a macskakövet.
Felmerül a kérdés, valóban versenyelőnyt jelentett-e akkoriban a mechanikus rugózás, vagy csak átmeneti szenzáció volt? Megidézik Greg LeMond 1991-es gépét, R. Duclos-Lassalle győzelmeit, majd bemutatják, miért tűnt el a futam élvonalából ez a megoldás.
Különböző korszakok bringáit mérik össze ugyanazon brutális szektoron: merev, rugós, illetve a jelenkor modern aero országútiját is próba alá vetik – azonos abroncsok, beállítások és wattalapú teljesítmény mellett. Felmerül az is, hogy a gumik szélesedése mennyiben játszott szerepet az élmezőny fejlődésében, és milyen egyéb újítások bizonyultak maradandónak vagy éppen zsákutcának.
A videó továbbá foglalkozik azzal, hogy egyes márkák miért hagyták el a rugós villákat, és miért nem vált világszabvánnyá a technológia. Nyitva hagyja azt a dilemmát, vajon a komfort, a sebesség vagy a megbízhatóság az, ami a profik körében a döntő szempont, és hol lehet a fejlődés következő iránya.
