Az utóbbi évben világszerte rekordmennyiségű, összesen 142 000 milliomos döntött úgy, hogy elhagyja szülőhazáját – ez a leggazdagabbak történelmi léptékű migrációját jelenti. A történet azonban sokkal összetettebb, mint egyszerű számsorok: jelentős különbségek vannak abban, hogy mely országok számítanak nyertesnek, és melyek veszítenek ebben a globális versenyben.
Az Egyesült Királyság például minden korábbinál gyorsabban veszíti el milliomosait, még Kínát is megelőzve. Felmerül a kérdés: mi készteti a leggazdagabbakat a költözésre? Bár a közbeszéd gyakran a magas jövedelemadókra fókuszál, a háttérben biztonsági, stabilitási és életminőségi szempontok is húzódnak. Sokan prémium egészségügyhöz, elit oktatási lehetőségekhez, vagy épp kedvező éghajlathoz szeretnének hozzáférni.
Meglepő módon, nem mindenki a jól ismert adóparadicsomokat választja: különféle vízumprogramok, mint az aranyvízum, vagy akár származás szerinti vízumok kapcsolódnak a migrációs trendekhez. Ez az egész folyamat egy 20 milliárd dolláros iparágat jelent, amelyet tanácsadók és közvetítők irányítanak, akik a gazdagok globális mozgatásában érdekeltek.
Az elvándorlás gazdasági hatása megosztó: míg az érkező milliomosok jelentős tőkét és multiplikátorhatást visznek magukkal, az elhagyott országok számára ez tőkekiáramlást és presztízsveszteséget jelenthet. De vajon valóban akkora a veszély, mint azt sokan sugallják? Egyes szervezetek szerint a milliárdos kivándorlás aránya elhanyagolható, ráadásul a távozók gyakran meglepően alacsony effektív adót fizettek már eredetileg is.
Különösen izgalmas a harc Európában: miközben Nyugat-Európa egyre több milliomost veszít, Dél-Európa – például Olaszország, Görögország és Portugália – célzottan vonzza őket kedvező adórendszerekkel és innovatív vízumprogramokkal. Ez a változatos és folyamatosan átrendeződő trend jól mutatja, hogy a vagyonosok mobilitása jelentős befolyást gyakorol a globális gazdaságra és politikára.
