Az anyag fókuszában az áll, hogy egyre több millenniumi korosztályhoz tartozó fiatal vállalkozó vásárol hagyományos, fizikai munkát igénylő, úgynevezett blue-collar kisvállalkozásokat, hogy ezzel védjék jövőjüket a mesterséges intelligencia térnyerésével szemben.
Andrew Kerszrock példája rávilágít arra, hogyan lehet egy technológiai és menedzsment háttérrel rendelkező szakember számára vonzó a családias, helyi ipari vállalat megszerzése, főként egy új életszakasz, például családalapítás küszöbén.
A blue-collar cégek közül a legnépszerűbbek azok, amelyek stabil vevőkörrel, folyamatos bevétellel, valamint egyedi piaci rést betöltésével rendelkeznek, és amelyeket nem fenyeget közvetlen veszély az MI automatizációja. Az ilyen cégek általában szakmunka-intenzív területeken működnek, mint például a vízvezeték-szerelés, villanyszerelés, kártevőirtás vagy légtechnikai rendszerek telepítése, fenntartása.
Felmerül a kérdés, hogy az idősödő baby boomer generáció vállalkozásainak hány százaléka alkalmas valójában eladásra, illetve mennyire van kitéve a cég alapítójának személyéhez kötött működésnek? Ugyanakkor látszik: a beruházást kereső magánszemélyek és a magántőkealapok is egyre intenzívebben keresik azokat a kisvállalkozásokat, amelyek a digitális átalakulás és az MI korában is stabilan megállják a helyüket.
