Az Angine de Poitrine együttes különleges módon közelíti meg a mikrotonális zenét: gitárjaikon jóval több bund található a szokásosnál, lehetővé téve, hogy a klasszikus nyugati zenei skálán kívüli hangokat is megszólaltassanak. Ezek az apró hangközök színesebb, izgalmasabb hangzást adnak a zenének, és újfajta dallam- és harmóniavilágot teremtenek.
A zenekar nem csupán mikrotonális harmóniákkal, hanem elsősorban mikrotonális dallamokkal dolgozik, amelyeket lépésenként, kis hangközökkel vezetnek fel. Ez a megközelítés segít abban, hogy a mikrotonalitást a nyugati hallgató is könnyebben befogadja, hiszen ismerős zenei kapcsolódási pontokat találhat a megszokott harmóniák között – csak a dallamok ugrálnak negyedhangonként vagy kis lépésekkel.
Az előadás során szó esik arról is, miképp kapcsolódik mindez más zenei kultúrákhoz. Az arab és perzsa zenékben például régóta használják ezeket a „szokatlan” hangközöket, és a banda egyik dalát, a Sherper-t kifejezetten az arab maqám, azon belül is a maqām hijāz mintájára építették fel. Ebben a rendszerben egyes hangok intonációját finoman módosítják, hogy eltérjen a standard nyugati skáláktól: például az F hangot F félhangra hangolják.
A látványos, extravagáns jelmezek és szokatlan hangszerelés mellett a zenéjük lényege ezeknek a mikrohangközöknek a használatában rejlik. Bár elsőre szokatlannak tűnhet a hangzás, fokozatosan felismerhetővé válnak a jól ismert harmóniák és lépésenként változó dallamvezetés. Felmerül a kérdés: miként lehet a mikrotonalitást úgy alkalmazni, hogy az ne legyen idegen a nyugati fül számára, és hogyan tud modern zenei környezetben újszerű élményt adni?
