Az utóbbi időben az Angine de Poitrine nevű különleges quebeci zenekar futótűzként terjedt a YouTube-on, lenyűgözve a közönséget egyedi, mikrotonális, főleg instrumentális zenéjükkel. Különleges hangszerelésük és jelmezeik mellett a zenéjük technikailag is rendkívül izgalmas: hangsúlyosan jelenik meg a negyedhangos (24 lépcsős) skála, ami szokatlan a nyugati zenei hagyományban.
A mikrotonalitás kapcsán felmerül a kérdés: képes lehet-e a legendás Commodore 64 SID hangchipje negyedhangos, vagy más, nem szabványos lépésközű zenéket megszólaltatni? Bár egyesek szerint ez nem lehetséges, a videó több példával és részletes műszaki magyarázattal mutatja be, hogyan valósítható meg mindez BASIC kódon keresztül.
Részletesen szó esik a zeneelméleti háttérről is: hogyan osztják fel a hangteret 12 helyett 24 lépcsőre, valamint hogyan lehet matematikai úton kiszámítani a kívánt frekvenciákat. Szóba kerül, miként működnek a SID regiszterek, hogyan lehet PAL és NTSC rendszerek között különbséget tenni, és a chip frekvenciafelbontásának technikai részleteit is megismerhetjük.
Külön érdekesség, hogy bemutatásra kerül egy Angine de Poitrine-szám negyedhangos basszusmenetét megvalósító rövid kódrészlet, és a konvenciók, melyek alapján a hangok indexelhetők, és a lejátszott dallam jóval többet mutat annál, mint amit első hallásra érzékelünk. Pro és kontra példák szolgálnak arra, hogyan állták meg helyüket más klasszikus, 8 bites rendszerek, például a VIC-20 vagy az Atari 2600 a hangolás pontossága terén.
További gondolatok merülnek fel arról, mennyire tudja egy ilyen platform a valódi, élő zenét visszaadni, és mi motiválhatja a retró zenészeket, hogy újabb hangolási rendszereket fedezzenek fel a C64-en.
