Kevés orvosi technológia ígér akkora forradalmat, mint az apró, véráramban úszó mikrorobotok. Az orvosi kezelések egyik legnagyobb kihívása, hogy gyakran az egész testre hatnak, amikor csak egyetlen problémás területet kellene célozniuk. Ez különösen igaz a kemoterápiára vagy a stroke kezelésére, ahol a mellékhatások és a lassú, kockázatos kezelések súlyos következményekkel járhatnak.
Szakértői csapatok a világ különböző pontjain dolgoznak olyan mikrorobotokon, amelyek képesek lehetnek hajszálvékony ereken keresztül eljutni közvetlenül a betegség helyszínére. Akadnak köztük mágneses mezők által irányított, nikkel nanorudakból és alginátból készült, szivacsos külsővel rendelkező „terepjáró” járművek, DNS-ből hajtogatott apró robotkezek, amelyek vírusokat ragadnak meg, és akár élő emberi szövetből növesztett „antrorobotok” is.
Az új fejlesztések azonban nemcsak technológiai, hanem gazdasági és etikai kihívásokat is felvetnek. A mikrorobotok gyártása és fejlesztése rendkívül összetett és drága, jóval meghaladja a hagyományos gyógyszerek vagy egészségügyi eszközök költségeit. Egyes cégek már éveket és százmilliókat fektettek fejlesztésbe, miközben a klinikai alkalmazás még mindig távoli cél.
Számos nyitott kérdés vár megválaszolásra: hogyan oldható meg a mikroszkopikus robotszerkezetek pontos irányítása az emberi test bonyolult környezetében? Milyen gyorsan lesznek ezek valóban biztonságosak és megfizethetők a betegek számára? És vajon eljutnak-e a mikrorobotok a napi orvosi gyakorlatba, vagy csak laboratóriumi különlegességek maradnak?
