Az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt a műanyaggyártás, amelynek következtében ma már szinte minden élelmiszerünk és italunk műanyagba van csomagolva. Ezzel párhuzamosan egyre több mikro- és nanoműanyag jelenik meg a testünkben is. Egy kutatás például kimutatta, hogy az agyban található mikroműanyagok mennyisége meredeken emelkedett 2016 és 2024 között.
A műanyagok soha nem bomlanak le teljesen, csak apróbb darabokra esnek szét, így számtalan mikroszkopikus részecske kerül a környezetbe, az élelmiszereinkbe és végül a szervezetünkbe. A gyártásuk olcsó, a használatuk praktikus, ezért óriási a kereslet irántuk – azonban a műanyagipar gyors növekedése súlyos környezeti és egészségügyi problémákat vet fel.
A kutatók folyamatosan vizsgálják, milyen egészségügyi kockázatokat hordoznak ezek az anyagok. Egyes eredmények szerint összefüggés lehet a mikroműanyagok jelenléte és bizonyos betegségek – például a demencia vagy a rák – között, de az ok-okozati kapcsolatokat nehéz kimutatni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy rengeteg, a műanyagok előállítása során felhasznált vegyi anyag toxikus lehet, azonban ezeknek csak töredékét vizsgálták eddig behatóan.
Mindemellett a műanyagipar erőteljes lobbitevékenységgel, stratégiaváltásokkal, újrahasznosítási ígéretekkel és politikai befolyással is dolgozik a szabályozás kikerülése érdekében. Felmerül a kérdés: ki húz hasznot a növekvő termelésből, és milyen valós lépések vezethetnek a környezetszennyezés és az egészségügyi kockázatok csökkentéséhez?
