Világszerte több száz jelentős kulturális örökségi helyszín felszíne és belső díszítése veszélyben van, de a pusztulás okai sokszor nem látványos katasztrófákban, hanem szinte láthatatlan mikroszkopikus lényekben keresendők. Gombák, baktériumok és algák képesek évszázadok vagy évezredek óta fennálló műtárgyakat és szerkezeteket meggyengíteni, kifakulásokat okozni, sőt, teljes anyagszerkezeti rombolást is előidézni.
Izgalmas példa erre a kínai Maijishan-barlangrendszer, ahol festményeket és szobrokat támadtak meg mikroorganizmusok, a festékekben található tápanyagokat kihasználva. Az elemzések változatos gombákat és baktériumokat azonosítottak – némelyik feketére, mások fehérre vagy éppen zöldre változtatva a műalkotások felületét. A pusztítás hátterében állhat a fokozott páratartalom, állatok behatolása, az emberi látogatók számának növekedése vagy éppen a klímaváltozás miatti nedvesebb környezet is.
Franciaországban a Lascaux-barlangban hasonló problémát idézett elő a látogatók jelenléte: a festményekre ható nedvesség és szén-dioxid serkentette a mikrobák elszaporodását, különböző fertőtlenítési próbálkozások pedig újabb problémákat szültek. A faanyag sem védett; például Chaco Canyonban (Új-Mexikó) a fa szerkezetét bontó gombák teszik tönkre az ősi gerendákat – a konzerválók ebben az esetben alacsony technológiával, például újratemetéssel próbálkoztak a nedvesség elzárása érdekében.
Még a kő sem örök: Egyiptomban, sőt, a világ több jelentős helyszínén is dokumentálták, hogy mikrobák elszíneződéseket, kőporlást és szerkezeti gyengülést képesek okozni. Szakemberek többféle védekezési stratégiával (biocid szerekkel, természetes antiszeptikumokkal, kézi tisztítással vagy teljesen új, mikroorganizmusokat alkalmazó technikákkal) kísérleteznek. Külön érdekesség, hogy bizonyos mikrobák – például zuzmók vagy speciális, jótékony baktériumok – akár védelmet is nyújthatnak a romok számára, kiszorítva a káros fajokat vagy fizikailag árnyékolva az anyagokat.
Egyre többen vizsgálják, hogyan működhetnek együtt a mikroszkopikus élőlényekkel a konzerválásban, és hogy mennyire élő ökoszisztémák valójában ezek az évezredesnek tűnő műemlékek. A tudomány így nemcsak a pusztulás okait fedi fel, hanem izgalmas lehetőségeket is teremt a jövő örökségvédelmi stratégiái számára.
