Az elmúlt években látványosan megszaporodtak a videójátékok remake-jei és remasterjei, amelyek gyakran alig néhány évvel az eredeti megjelenésük után bukkannak fel újra a boltok polcain. Az alkotó elgondolkodik azon, mennyire indokoltak ezek a felújítások, különösen olyan játékok esetén, amelyek még mindig jól működnek, vagy szinte semmit sem vesztettek értékükből a modern konzolokon sem.
Felmerül a kérdés, hogy tényleg hasznosak-e ezek az újbóli kiadások, vagy inkább csak az űrt töltik ki a játékfejlesztés egyre hosszabbá váló ciklusai között. Példákon keresztül, mint az Until Dawn vagy The Last of Us, a videóban elemzi a különbséget aközött, amikor grafikai frissítésre valóban szükség van, illetve amikor a változások minimálisak vagy inkább az aktuális médiahullámokat – például filmadaptációkat – szolgálják ki.
A szerző azt is boncolgatja, mikor bizonyulhatnak ezek a felújítások hasznosnak – lehetőséget nyújtva új közönség bevonzására, modern vezérlés és kényelmi funkciók bevezetésére –, és mikor válnak inkább pénzhajhász lépéssé. Szóba kerülnek ikonikus példák, mint a Resident Evil 4 vagy Braid Anniversary Edition, de a retro címek 3D-s remake-jein keresztül (ActRaiser Renaissance, Secret of Mana) is kritikus szemmel vizsgálja a trendet.
Az sem marad szó nélkül, hogy egyes felújítások teljesen eltüntetik az eredeti játék egyediségét, miközben mások csak minimális fejlesztést adnak hozzá – felvetődve, mi motiválja igazán az ilyen döntéseket. A videó számos konkrét példát tárgyal, miközben következetesen teszi fel a kérdést: mi a valódi értelme ezeknek a folyamatos újrakiadásoknak?
