Az interjú során Mika Häkkinen visszaemlékezik pályafutása jelentős pillanataira. Kitér az ausztráliai, majdnem végzetes balesetére, amikor súlyos koponyasérülést szenvedett, és elemzi, hogyan változtatta meg ez az esemény az egészséggel és az élettel kapcsolatos szemléletét. Megemlíti a fizikai és mentális kihívásokat, amelyeket a felépülés során kellett legyőznie, valamint azt is, hogy a család, a csapattársak és a szakmai háttércsapat támogatása mennyire kulcsfontosságú volt ebben az időszakban.
A beszélgetés középpontjában a Formula–1 világának belső dinamikája áll: szót ejtenek a rivalizálásról, különösen Michael Schumacherrel és csapattársakkal, mint például David Coulthard. Häkkinen kitér a pszichológiai hadviselésre, amely a pilóták között zajlik, valamint arra, hogyan formálják a csapatok és pilótáik közötti bizalom, illetve egyéni egók a sikert.
Színes visszaemlékezéseket oszt meg a fiatal évekről, valamint a Forma–1 csapatoknál tapasztalható elvárásokról, a professzionális fejlődésről, és arról, milyen úton jutott el az első győzelméig. Felmerülnek olyan kérdések is, mint a modern versenyzők megnövekedett nyomása, az egészség fontossága, valamint a csapaton belüli viszonyok nehézségei és annak hatása, hogy hogyan lehet együtt harcolni a világbajnoki címért ugyanazzal a csapattárssal szemben.
Beszélgetnek a mentális és fizikai felkészülés egyensúlyáról, a generációs különbségekről, illetve arról is, hogy egy topcsapatnál mennyire fókuszált és részletekre odafigyelő munkát várnak el mindenkitől. Végül szóba kerülnek az olyan legendás pillanatok, mint a Schumacher elleni ikonikus előzés, és hogy mi alapján hozta meg Häkkinen a visszavonulása melletti döntését.
