Mi történik, ha egyik napról a másikra minden, amire eddig büszkék voltunk, amiben hasznosnak éreztük magunkat, hirtelen feleslegessé válik, mert egy mesterséges intelligencia már jobban tudja azt csinálni? Gondolatébresztő példaként egy dubaji orvos történetén keresztül vezet be minket a modern társadalmak előtt álló dilemmába: vajon mindaz, ami értéket adott nekünk, munkaalapú volt, és most radikálisan átalakul?
A szakember azt vizsgálja, hogyan hat az AI nemcsak a munkaerőpiacra, hanem identitásunkra és méltóságérzetünkre is. Hosszú időn át a termelés, a munka, a „Mit dolgozol?” határozta meg önértékelésünket, de ez a modell most alapjaiban inog meg az automatizáció miatt.
Egy új keretrendszert mutat be: a „gondviselők”, „alkalmazkodók” és „úttörők” szerepkörét az AI korában. A fő kérdés az, hogyan találhatunk új értelmet és közösségi hozzájárulást akkor, ha többé nem munkánk adja identitásunkat?
Egyúttal rámutat: a változás nem csupán gazdasági, hanem kulturális és társadalmi átalakulást követel. Az önértékelés, az elismertség és a valódi hozzájárulás új formái lehetnek a jövő alapjai.
