Ebben az elemzésben a God Only Knows című dal harmóniájának és szerkezeti sajátosságainak rejtelmeibe kapunk betekintést. A szerző kiemeli, hogy Brian Wilson kompozíciója rendkívüli tonalitási bizonytalansággal játszik, hiszen a dal egyszerre több hangnemben is mozog, miközben egyikben sem pihen meg hosszabb időre.
A hangsúlyt különös módon az olyan akkordmenetekre és basszusmenetekre helyezi, ahol a basszus sokszor nem a főhangot, hanem más hangokat emel ki, így különleges harmóniai színezetet hoz létre. Az egyes szakaszokról – az intrótól a kórusokon át a vokális ellenpontozásig – részletesen mutatja be, miként formálódnak a dallamok és hangzások, és hogyan váltakoznak a hangnemek.
A dal felépítése során előkerülnek különleges fordulatok is, például a váratlan tonalitásváltások és a lenyűgöző vokális rétegzettség. Ezt az egyedülálló zenei világot klasszikus zenére jellemző ellenpontozáshoz hasonlítja az elemző.
Brian Wilson egyedi zenei látásmódjának forrásait, valamint hatását a popzenére is taglalja a narrátor. Az elemzés végén elgondolkodtató kérdéseket vet fel a dalszerzés tudatosságáról és arról, hogyan kapcsolódhatnak össze a populáris és a művészi zenei világok.
