Miért fizettünk régen annyival többet a CD-kért, mint ma? A kiadók összehangolt árképzése és az iparágban tapasztalható kartellezés izgalmas, szinte maffiaszerű taktikákat vonultatott fel – mindezt a saját profitjuk védelmében.
Az anyag bemutatja, hogyan működtek ezek a háttéralkuk, hogyan szabták meg a minimális hirdetett árat (MAP), és miként tartották fenn a mesterségesen magas árszintet a nagy áruházláncok és független lemezboltok között. A nagy zenei kiadók módszereit olyan iparágakkal veti össze, ahol a szervezett bűnözés uralta az árakat.
Izgalmas példákon keresztül ismerkedhetünk meg a Best Buy, Circuit City és Target akcióival szembeni fellépésekkel, valamint a Sony, Warner, EMI, Universal és BMG stratégiáival, akik egyszerre vezették be szinte ugyanazt az árpolitikai rendszert. Felmerül a kérdés: egyes piaci szereplők vajon maguktól alakították ki ezt az egységes rendszert, vagy szoros összefonódásról volt szó?
A videó érinti azokat a lehetséges okokat is, amelyek miatt a gyártási költségek csökkentek az évek során, és hogy miért lett olcsóbb a CD – de a hangsúly végig az iparági visszaélések bemutatásán van. A néző betekintést kap abba, hogy a régi idők profitorientált döntései hogyan hatottak milliók pénztárcájára, jogi következmények ide vagy oda.
