A gyapjas mamutok és más hatalmas jégkorszaki állatok vadászata félelmet nem ismerő hozzáállást kívánt. A vadászat során felmerül a kérdés, hogy milyen testi erő és állóképesség lehetett szükséges a neandervölgyiek számára ahhoz, hogy folyamatosan megküzdjenek a veszélyes zsákmányokkal.
Érdekes részletek tárulnak fel, amikor megvizsgálják a neandervölgyi karcsontok aszimmetriáját. Nemcsak a vadászat, hanem a csontok eltérő szerkezete is kérdéseket vet fel: vajon mit csináltak ezek az ősemberek eltérően a jobb és bal karjukkal?
Kísérleti módszerekkel mérik a dárdadöfés során aktiválódó izmokat, hogy kiderüljön, melyik kar dolgozik intenzívebben. Meglepő eredmények születnek, amelyek felvetik, hogy lehet, a vadászat korántsem az egyedüli tényező, ami ilyen eltérést okozhatott.
A válasz talán egész hétköznapi tevékenységekben keresendő: a prémek mindennapos megmunkálása és a kőeszközökkel való fáradságos bőrsztrippelés is hatalmas terhelést rótt elsősorban a jobb karra. Ez új megvilágításba helyezi a neandervölgyiek életmódját és fizikumának titkait.
