Az automatizált ügyfélszolgálati rendszerek és AI ügynökök bonyolult működését járja körül ez az anyag, rávilágítva a túlzottan összetett AI ügynök-hálók rejtett kockázataira és költségeire.
Felmerül a kérdés, miért vonzó a több tucat AI ügynökből álló munkafolyamat felépítése, amikor ezek a rendszerek a gyakorlatban gyakran kiszámíthatatlanul és megbízhatatlanul működnek. A szerző személyes tapasztalatok alapján mutatja be, milyen gyorsan érik el a rendszerhibák kritikus tömegét, ha minden feladatra külön ügynököt állítunk, még akkor is, ha azok papíron 75%-ban megbízhatók.
Részletes példák segítségével szemlélteti, hogyan csökkenti a rendszer komplexitása az általános megbízhatóságot, miközben drasztikusan növekszenek az API költségek és a hibatűrés igényei. Felvetődik az is, hogy pusztán azért alkalmazni AI ügynököket, mert ez divatos vagy ‘okosnak’ tűnik, könnyen ráfizetéshez és frusztrációhoz vezethet.
Feltűnik az analógia a vállalaton belüli túlzott létszámbővítésekkel: a túl sok AI ügynök éppúgy hatékonysági problémákat és megbízhatósági gondokat okoz, mint a túlfoglalkoztatás az üzleti életben. Mindez rámutat arra, hogy mikor és hogyan érdemes valóban szükségszerűen bevezetni AI elemeket egy munkafolyamatba.
A szerző végül két kontrasztos rendszert ütköztet: a túlkomplikált, sok AI ügynökkel építkező rendszert, valamint a „unalmas”, de stabil, egyszerű automatizációt némi célzott AI-val – utóbbival akár jelentős üzleti sikert is el lehet érni. A bemutatott példák rávezetik a nézőt, hogy a stabilitás és egyszerűség sokszor előnyösebb lehet a technológiai túlzásokkal szemben.
