Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani, hogy a játékosok már nem vásárolnak új játékokat, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint korábban. Ennek ellenére az emberek továbbra is lelkesednek a videojátékokért: játszanak, nézik őket, vitatkoznak technikai részletekről és a kiadók stratégiáiról.
Érdekes kérdés, hogy mindezek mellett valójában miért csökkennek a teljes árú játékeladások, miközben például a Steam legkelendőbb címeinek átlagára jelentősen alacsonyabb a nagy stúdiók által elvárt 70-80 dollárnál. A felhasználók egyre inkább érzik, hogy nem éri meg az azonnali vásárlás, és kivárják a leértékeléseket, javításokat vagy a közösségi visszajelzéseket.
További témákat is felvet az ellentmondás, hogy míg a videojátékok fejlesztési költségei és csapatainak létszámai hatalmasra nőttek, addig a technológiai fejlődésnek köszönhetően a termelékenység is nőhetett volna, ám ez nem látszik meg a végső árban. Felmerül az érték és az ár összhangjának kérdése: vajon ténylegesen megéri-e a jelenlegi árakat kifizetni a játékokért?
A téma kapcsán szó esik a játékkiadók marketing- és értékesítési praktikáiról, a „launch window” jelentőségének átalakulásáról, valamint a hosszú távú siker és pozitív visszacsatolás szerepéről is. Komplex gazdasági és fogyasztói tendenciák formálják újra, hogyan, mikor és mennyiért vásároljuk meg a kedvenc játékainkat.
