Különleges zenei szerkezet teszi kimagaslóvá az Earth, Wind & Fire ikonikus slágerét, a „September”-t. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, mennyire szokatlan, hogy egy ilyen népszerű popdal eltér a megszokott harmóniáktól, és mégis óriási sikert aratott.
Érdekes kérdést vet fel, hogy a dal egyes zenei megoldásai, például a szokatlan akkordmenetek, miért működnek mégis kivételesen jól. A hangsúly a G-dúr 7/A (A13 szusz) akkord használatán van, amely állandó bizonytalanságérzetet hordoz, így a dal úgy hat, mintha soha nem érne véget.
A videóban részletesen bemutatják a különleges akkordokat és progressziókat, és összehasonlítják más örökzöld dalokkal, mint például Antonio Carlos Jobim vagy Stevie Wonder műveivel. Ezek mind hasonlóan körkörös, végtelennek tűnő szerkezettel dolgoznak.
Ezek az elemzések rávilágítanak arra, hogy néha éppen a szabályszegés, a jazzes harmóniák és a véget nem érő érzés tesz maradandóvá egy slágert. A videó arra ösztönöz, hogy felismerjük, miként kerülhetnek ilyen, elvileg ‘hibás’ zenei ötletek mégis a világ legnépszerűbb dalaiba.
