Miért találkozunk a zakókon, kabátokon vagy nadrágokon gyakran álzsebekkel? A videó ennek a furcsa divatjelenségnek a hátterére vezet rá, amely elsőre zavarba ejtheti a vásárlókat: a zseb jelen van, mégsem használható. Ezek lehetnek egyszerűen csak díszítőelemek, vagy éppen kész zsebek, amelyeket valamiért elvarrtak.
A történet visszanyúlik a zsebek fejlődéstörténetéhez, amikor még a ruhákon teljesen elkülönítve, pántokon hordott erszényekben tartották az értékeket. A 17–18. században kezdtek megjelenni a varrott zsebek, kezdetben elsősorban presztízs- és státuszjelzésként, majd a praktikusabb használat felé mozdultak el, különös hangsúllyal például a katonai viseletekben.
A 20. században óriási változást hozott az öltözködés: a férfidivat a funkcionális ruhadarabok helyett egyre inkább az esztétikumra, a szabásvonalra és a sziluettre koncentrált. Ebben az időben terjedtek el az álzsebek, amelyeknél tartósan vagy átmenetileg lezárták a használható zsebeket is.
A készítők gyakran az esztétika és a gyártási költségek miatt döntenek az álzsebek mellett: a sima, letisztult vonalvezetést nem töri meg egy használatban deformálódó, telt zseb. Ugyanakkor hagyománytiszteletből vagy a ruha megfelelő esésének biztosítása céljából sokszor varrnak mégis zsebformákat.
Érdekes kérdésként merül fel: ha már kevés gyakorlati jelentőségük van ezeknek a zsebeknek, miért maradtak meg szinte kötelező díszítőmotívumként? Hol húzódik a határ a hagyomány és a modern, költséghatékony gyártás között?
