Az utóbbi évtizedben Olaszországot egyre súlyosabb kivándorlási hullám sújtja, amely során fiatalok tízezrei hagyják el az országot jobb lehetőségek reményében. Az elvándorlók között jelentős arányban találhatók felsőfokú végzettséggel rendelkezők, akik főként Nyugat-Európa országaiban helyezkednek el.
A gazdasági nehézségek, mint az alacsony bérek, a magas munkanélküliség és a bizonytalan foglalkoztatási formák, háttérbe szorítják az országban maradni kívánókat. Különösen a fiatalok és a pályakezdők szenvednek a munkahelyek elégtelen számától, a lassú előmeneteltől, és attól az érzéstől, hogy teljesítményüket nem ismerik el megfelelően.
Az ország déli régiói különösen érintettek, ahol a gazdasági lehetőségek hiánya gyorsítja az elvándorlást, míg az iparilag fejlettebb északi területek belső vándorlással próbálják mérsékelni a népességcsökkenést. Az elvándorlás következtében Olaszország munkaerő-állománya és termelékenysége is csökken, ami komoly gazdasági és demográfiai problémákhoz vezet.
A demográfiai válság mélyülésével az ország születésszáma folyamatosan csökken, az átlagéletkor nő, és a társadalmi ellátórendszerek egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. Felvetődik a kérdés, hogy Olaszország hogyan tudná visszafordítani ezt a trendet, milyen gazdasági, munkaerőpiaci és társadalmi lépések vezethetnek ki az egyre reménytelenebb helyzetből.
