Az utóbbi ötven évben világszerte egyre idősebbek lettek a politikai vezetők, miközben a társadalom gyakran fiatalabbá válik. Érdekes ellentét figyelhető meg például afrikai országokban, ahol a lakosság átlagéletkora rendkívül alacsony, a hatalmon lévő elnökök viszont a legidősebbek közé tartoznak.
Nem csupán az autoriter és hibrid rezsimekben látható ez a tendencia: a demokratikus országok vezetői ma fiatalabbak, mint ötven éve, de a szórás nőtt, és vannak országok, ahol a politikusok átlagéletkora is jelentősen megemelkedett. Az Egyesült Államok például kilóg a sorból, mivel ott látványosan idősödik a politikai elit.
Az életkor mind fizikai, mind szellemi állapotot érintheti, ami az utóbbi időben különösen reflektorfénybe került amerikai politikusoknál. Az idős vezetők alkalmassága, illetve képessége, hogy megértsék és képviseljék a fiatalabb generációkat, visszatérő kérdésként merül fel. Ez számos társadalmi konfliktushoz és vitához vezet, például a környezetvédelem vagy a generációk közötti érdekellentétek terén.
Felmerül, hogy vajon a hatalmon maradás, a választások kevésbé versenyképes jellege, valamint az élettartam növekedése mennyiben járul hozzá az idősebb politikusok térnyeréséhez. Mindemellett a szakértők vitatkoznak azon, hogy szükséges lenne-e felső korhatárt bevezetni a politikai pozíciókra, vagy inkább más intézményes megoldások jelenthetnek választ az elöregedő politikai vezetésre.
