Legújabb okostelefonjainkra egyre több pénzt költünk, miközben úgy érezhetjük, hogy ugyanazokat a funkciókat kapjuk minimális változtatásokkal. Vajon tényleg ennyit érnek az új iPhone-ok, vagy az csak megszokás, hogy kifizetjük az ‘Apple-adót’?
A készülékekhez lényegében csak a telefon és egy kábel jár, minden mást extraként vásárolhatunk meg. Miért lett teljesen normális a prémium árazás, miközben lényegében évről évre hasonló élményt kapunk?
Az iOS évről évre forradalmi újításokat ígér, ám a valóságban ezek gyakran inkább apró kozmetikai finomítások. Mindeközben az olyan alapvető funkciók, mint az értesítési rendszer vagy az asszisztens, rendszeresen csalódást okoznak. Az Apple ökoszisztéma zártsága egyszerre jelent biztonságot és korlátozást: valóban luxus a korlátozás, vagy csak ügyes marketing?
Felmerül az is, hogy a javítási lehetőségek miért tűnnek bonyolultnak és költségesnek, még akkor is, ha papíron szabadabbak lettünk. És vajon mennyi szabadságot kapunk a testreszabhatóság területén, ha egyre több funkciót zárnak le globális jogi és piaci érdekek mentén?
A témák között szó esik a generációról generációra minimálisan változó dizájnról, az egyre hosszabb javítási útmutatókról, valamint arról, hogy az Android oldalon mi számít már régóta alapnak. Mindeközben újra és újra előkerül a kérdés: miért tartunk mégis ki az iPhone mellett?
