Az utóbbi időszakban egyre több diák dönt úgy, hogy nem négyéves egyetemi képzést választ, hanem inkább rövidebb, tanúsítványt vagy társult diplomát adó programok felé fordul. A jelentkezési adatok alapján ezeknek a rövid távú képzéseknek az aránya érezhetően nőtt, szemben a négyéves alapképzésekkel, amelyeknél a növekedés minimális.
Az oktatási költségek kiemelt tényezőt jelentenek: a kétéves közösségi főiskolák jóval olcsóbbak, mint az állami vagy magán négyéves egyetemek, utóbbiaknál akár a négyszeresét is elérheti a tandíj és egyéb díjak összege. Sok fiatal tart a jelentős diákhitel felvételétől, különösen mivel sokan nehezen érzik visszafizethetőnek a kölcsönöket, és kételkednek abban, hogy a végzettségük arányban áll-e az eladósodásukkal.
Az elhelyezkedési lehetőségek is változnak: a mesterséges intelligencia fejlődésével bizonyos belépő szintű állások akár teljesen megszűnhetnek vagy átalakulhatnak. Az AI növekvő szerepe a munkaerőpiacon különösen az új pályakezdőket érinti. Eközben a szövetségi kormányzat is egyre inkább támogatja a rövidebb képzéseket, például a Pell Grant kibővítésével, hogy még több diák vehessen igénybe pénzügyi támogatást rövidebb, munkaerőpiaci képzésekre.
Mindeközben felmerül a kérdés, hogy a rövid távú programok terjedése hogyan hathat hosszabb távon az egyetemekre és a munkaerőpiacra, illetve hogy mennyire lesz szükség a jövőben diplomára egy jól fizető álláshoz. Egyes prognózisok szerint 2031-re a munkahelyek 42%-ában legalább alapszintű diploma lehet szükséges, vagyis a jelenlegi trendek komoly átalakulásokat jeleznek előre mind a felsőoktatásban, mind a gazdaságban.
