Az elegancia aranykorának egyik ikonikus ruházati kiegészítője volt a spats, vagy teljes nevén spatter dashes, amely eredetileg gyakorlati célt szolgált. Ruhatári jelentősége idővel eltávolodott a funkcionálistól, fokozatosan státuszszimbólummá és divatkellékké vált a tehetős rétegek körében. A fehér és világosszürke spats például a rendszeres tisztíttatás révén a gazdagság jelképévé nőtte ki magát, ugyanakkor katonai és ceremoniális öltözékek részeként is megjelent.
Később, a városi tisztaság javulásával és az autóhasználat elterjedésével elveszett a spats eredeti funkciója, és inkább a két tónusú lábbeli látványát kínálta, amelyet aztán a spectator cipők tovább erősítettek. Ezzel párhuzamosan a spats gyakran jelent meg kosztümös karakterek, például gengszterek vagy karikatúrák viseleteként is, ami tovább erősítette a társadalmi távolságtartást a hétköznapi viseléstől.
További gondot okozott az anyagok és színek magas szintű karbantartási igénye, hiszen ezek a kiegészítők könnyen szennyeződtek és nehezen tisztíthatók. A lábbeli általános elterjedtségének visszaesésével és a mindennapi viselet egyre kényelmesebbé válásával a spats végképp háttérbe szorult. Mindezek mellett fejlődés történt a vízálló, gumírozott vagy hőszigetelt cipőknél, melyek hatékonyabban szolgálták ki a korábban ellátott feladatokat.
Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan hatottak ezek a társadalmi, divatbeli és egészségügyi változások a spats eltűnésére, illetve lehet-e szerepe ma egy klasszikus stílus párosításban? Ezek a dilemmák örök vitát szülnek a tradicionális öltözködés és a modern praktikum között.
