Salzburg egyik parkjában egy zenész osztja meg gondolatait a zenei kultúra átalakulásáról és az akusztikus gitár eltűnéséről a köztéri életből. Bár a város a zenetörténet egyik központja, kevés nyoma van a régi szokásnak, hogy emberek spontán zenélnek a parkokban.
Az 1970-es, 80-as és 90-es években sokan ültek ki gitárral, hogy jól ismert dalokat játsszanak és másokkal együtt énekeljenek. Ez az élmény azonban mára eltűnőben van, részben a közös zenei alap hiánya, részben az eltérő zenehallgatási szokások és az algoritmusok miatt, amelyek mindenkinek személyes „zenei univerzumot” teremtenek.
A videó több példát említ arra, hogy régen mennyire meghatározóak voltak az egyszerűbb, mindenki által játszható dalok, például Nirvana, Pearl Jam vagy Stone Temple Pilots, és kontrasztot állít a modern előadókkal, mint John Mayer vagy Dave Matthews, akiknek bonyolultabb szerzeményeit már nehezebb eljátszani kezdeti szinten.
Felmerül a kérdés, vajon miért tűnt el a közös zenélés hagyománya, és milyen szerepet játszott mindebben az átalakuló zenei kultúra, a technológia és a zenék összetettsége. Megjelennek az emlékek a gitártanításról, a rádió és MTV által népszerűsített slágerekről, és szó esik arról is, mennyire megváltozott a zene közösségi karaktere napjainkra.
