A beszélgetés arra a kérdésre fókuszál, hogyan válik Isten megtapasztalása valóságossá az emberek számára, függetlenül attól, hogy Isten ténylegesen létezik-e. A meghívott antropológus, Tanya Lurhmann, a hitélménnyel, az isteni élmény társadalmi beágyazottságával és ezek hatásával foglalkozik részletesen.
Feltárul, hogy a vallási gyakorlatok, mint az ima, a meditáció vagy éppen a közös istentisztelet, jelentős szerepet játszanak abban, hogy a transzcendens megtapasztalása még „valóságosabbnak” tűnjön. Érdekesség, hogy gyakran nem a „kész” hit az oka a vallásos elköteleződésnek, hanem fordítva: a gyakorlat hatására válik átélhetővé és hitelessé Isten fogalma.
Felvetődik, hogy a spiritualitás és a vallásosság között egyre többen keresik az átmenetet: sokan vágynak egy „többre”, de nem tudnak, vagy nem akarnak azonosulni a klasszikus dogmákkal. Ennek kapcsán szóba kerülnek a modern spirituális gyakorlatok (például jóga, kristályok), illetve az, hogy az emberek miként formálják személyesen a transzcendenshez való viszonyukat.
A társadalmi közeg, az intellektuális szkepszis, valamint a vallási közösséghez való tartozás is meghatározó tényezők abban, hogy ki miként képes „valóságosnak érezni” Istent. Végül a beszélgetés rávilágít arra az összetett dilemmára, hogy a hit, a kétely, a tapasztalat és a közösségi élmények miként kapcsolódnak össze modern társadalmunkban.
