Európai gasztronómiai utazások során sokan tapasztalják, hogy a gluténfogyasztás kevésbé okoz problémát, mint otthon, főleg ha az otthon az Egyesült Államokban van. Felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg más a glutén Európában, vagy csupán placebo-hatásról beszélünk?
Az anyag részletesen bemutatja, mi is pontosan a glutén, milyen betegségek vagy állapotok indokolják teljes elhagyását – mint a lisztérzékenység (cöliákia), dermatitis herpetiformis vagy glutén ataxia –, és hogy ezekben az esetekben sajnos sem Európa, sem az eltérő búzatípusok vagy feldolgozási módok nem jelentenek felmentést a szigorú gluténmentesség alól.
Szó esik az úgynevezett „nem-cöliákiás gluténérzékenységről” is, amely körül sok a bizonytalanság, hiszen gyakran nehéz objektíven kimutatni, hogy valóban a glutén-e a panaszok forrása, vagy inkább pszichés okok, esetleg más ételösszetevők (például a fruktánok) állnak a háttérben.
Felvetődik az is, hogy az európai és amerikai búzafajták eltérő fehérje- és gluténtartalma, a különböző termesztési körülmények, valamint a gabonafélék eltérő feldolgozási módja (például a hosszabb kelesztési idő európai kenyereknél) befolyásolhatják az emésztést és a tüneteket. Ráadásul a glifozát, egy világszerte vitatott növényvédőszer, szintén hozzájárulhat a panaszokhoz – ennek használata az USA-ban jóval gyakoribb.
Végül az is szóba kerül, hogy a közérzet, a stressz, a pihenés és akár a saját meggyőződés is hatással lehet arra, hogyan érezzük magunkat gluténtartalmú ételek fogyasztása során egy-egy vakáció alkalmával.
