A videó egy viszonylag sarkos, mégis bensőséges kérdéssel indít: valóban annyira rosszul szólnak a bakelit lemezek, ahogy sokan állítják? Bár az alkotó maga is szívesen hallgat vinilt, a hangzás minősége gyakran csalódást keltő lehet, főként technikai problémák miatt.
Az anyag megvizsgálja a lejátszóeszközök szerepét, kezdve az olcsó lemezjátszóktól, a rossz minőségű tűkön és nem megfelelően beállított hangkarokon át, egészen a motorzajig. Külön kitér arra, hogy mennyire érzékeny a rendszer a karbantartásra, így bármilyen apró eltérés is jelentős hangzásromlást eredményezhet.
Érdekes kérdésként merül fel, mennyire határozza meg a bakelit lemez állapota a zenei élményt, hiszen a használt lemezek tartóssága, a tárolásuk módja, de már a préselés minősége is rengeteg változót visz a képbe. Az egyedi hibák, a felszíni zajok és a lemezek eldeformálódása mind gyakori bosszúságokat okoznak.
A videó szót ejt a gyártási háttérről is, különös tekintettel a változó sajtolási minőségre, az analóg és digitális forrás keveredésére, valamint a mastering művészetének és a gyári minőségellenőrzésnek a fontosságára. Megismerhetjük, milyen szerepet játszanak különböző cégek és berendezések abban, hogy a bakelit lemez végül hogyan szól otthon.
Felmerül az is, hogy a bakelitkultusz reneszánsza részben a kézzelfogható zenei élmény iránti vágyból fakad, de a rendszer összetettsége és törékenysége miatt csak kevesen tapasztalják meg igazán a legendás hangzást. Vajon ez idővel megváltozhat, vagy örökre a hozzáértők és maximalisták hobbija marad?
