Hollywood filmjeiben egyre gyakrabban találkozunk jól ismert folytatásokkal és franchise-okkal. A Toy Story ötödik része, illetve egy hetedik Sikoly-film mind azt mutatja: a stúdiók inkább garantált sikerre mennek, semmint új ötletekbe kockáztatnának.
Az utóbbi években a szuperhősfilmek uralma mellett a videojáték-adaptációk is egyre nagyobb szerepet kapnak. A Sonic, a Super Mario Brothers vagy épp a Five Nights at Freddy’s példája arra világít rá, hogyan próbálják a stúdiók meglévő rajongótáborokat mozgósítani.
A videó érdekesen felveti, mit tekinthetünk egyáltalán franchise-nak, és hogyan próbálják az alkotók „eseménnyé” tenni a moziélményt – legyen szó extravagáns promóciós tárgyakról vagy ikonikus duplavetítésekről, mint a Barbenheimer.
Az is kiderül, hogy az eredeti filmek elszálló költségei és bukásai – például az Elio esete – mennyire akadályozzák a kísérletezőkedvet. Mindez oda vezet, hogy a legtöbb stúdió inkább a biztos sikerre szavaz, és szinte csak ismerős karakterekkel és történetekkel találkozunk a mozivásznon.
Összetett problémakör az is, hogy a nagy franchise-ok „eventizálása” ellenére a mozik és a stúdiók érdekei nem mindig esnek egybe, a kirívó bevételek pedig elsősorban a kapcsolt termékeken, élményparkokon és merchandise-cikkeken realizálódnak.
