Hogyan lehetséges, hogy a Tour de France profi bringásai olyan lenyűgöző sebességgel másznak fel a legendás hegyi szakaszokon? Egyesek akár 25 kilométer/óra átlagot is képesek tartani a legmeredekebb emelkedőkön is.
A hegyi száguldás sebességét döntően a teljesítmény és a súly aránya határozza meg. Minél erősebb valaki, vagy minél könnyebb a bringás és felszerelése, annál gyorsabban halad felfelé. A Tour élmenői szinte elképesztő teljesítményt tudnak hosszan fenntartani, miközben testtömegük is alacsony.
Nem kizárólag egyéni erőfeszítésről van szó: még a hegyeken is számít a szélárnyék, a csapattársak előnye, hiszen még nagy lejtőkön is jelentős energiát spórolhatnak így. A bringások nagy figyelmet fordítanak a helyes áttételválasztásra, magas pedálfordulatra, illetve a megfelelő tempóbeosztásra is, amelyek mind a hatékonyságot szolgálják. Nem elhanyagolható a táplálkozási stratégia sem, hiszen óránként akár 150 gramm szénhidrátot is fogyaszthatnak, hogy végig magas teljesítményt tudjanak leadni.
Érdekes biomechanikai trükköket is alkalmaznak: egyesek például előrébb helyezik és kissé előredöntik a nyerget a meredek emelkedőkön, hogy optimálisabb erőátvitelt érjenek el. Ez a technika nem mindenkinek válik be, de a mezőny egy része már próbálkozik ezzel a stílussal is.
Felvetődik tehát a kérdés: vajon a puszta erőn és súlyon kívül milyen rejtett tényezők, stratégiák és technikák teszik lehetővé, hogy a versenyzők bámulatos tempóban haladjanak a hegyeken?
