Mi motivál egyes embereket arra, hogy veszélybe sodorják magukat, vagy komoly áldozatot hozzanak másokért, miközben mások képtelenek átélni az együttérzés vagy önzetlenség érzését? A beszélgetés személyes élménnyel indul, ahol egy ismeretlen hős ment meg egy bajba jutott autóst az éjszakai autópályán. Innen kiindulva a társalgás az önzetlenség (altruizmus) és a pszichopátia pszichológiai, illetve idegtudományi hátterét vizsgálja.
Szó esik arról, hogy mit jelent a tudományos értelemben vett altruizmus, milyen tényezők játszanak szerepet az együttérzésben, és mi különbözteti meg azokat, akik idegeneknek is segítenek, azoktól, akik elzárkóznak mások problémáitól. Izgalmas kérdések merülnek fel az empátia agyi mechanizmusairól, a társadalmi jólét és az önzetlen viselkedés kapcsolatáról, illetve arról, vannak-e hajlamosító tényezők, amelyek elősegítik, hogy valaki minden idegen iránt törődést érezzen.
A beszélgetés kitér a pszichopátia jellemzőire, arra, hogyan manipulálhatják ezek az emberek másokat, valamint milyen szerepet játszik az empátia hiánya az agresszív vagy önző viselkedésben. Felmerül, hogy miként lehet felismerni a pszichopátiára utaló jeleket gyermekeknél és felnőtteknél, valamint hogy léteznek-e speciális kezelések vagy fejlesztő módszerek, amelyekkel javítható a viselkedés.
Szóba kerülnek morális dilemmák is: mit jelent ténylegesen ‘jó embernek’ vagy ‘rossz embernek’ lenni, hol húzódnak ezek a határok, és miként befolyásolja mindezt az empátia vagy annak hiánya. A beszélgetés zárásaként érdekes gondolatokat hallunk arról, milyen módszerekkel növelhető az altruizmus: például társadalmi szinten a jólét szintjének emelése vagy egyéni szinten az új szokások kialakítása, illetve a hála és a proszociális érzések gyakorlása.
