Ebben az anyagban Adam Savage a Kongresszusi Könyvtár egyik rejtett szobájába látogat, ahol meghökkentő módon könyveket — többek között ritka, évszázados példányokat is — szándékosan roncsolnak. A bevezető megmutatja, mennyire fontos a könyvek konzerválása, és felveti, miért végeznek ilyen kísérleteket.
Finella magyarázatán keresztül kiderül, hogy ezek a tesztek nem az értékes gyűjteményen, hanem annak másolatain vagy pótlóanyagokon zajlanak. A cél: megfejteni, hogyan lehet a legjobban megőrizni és restaurálni a könyveket anélkül, hogy kockáztatnák az eredetik sértetlenségét. A különféle anyagminták, például kecskebőr vagy papirusz, gyorsított öregítést és különböző kezeléseket kapnak, hogy a szakértők modellezni tudják az évszázadok változásait.
A beszélgetés középpontjában a Barrow gyűjtemény áll — ezer kötet, amelyeket William Barrow papírgyártó gyűjtött össze a 16. és a 20. század között, hogy feltárja, miért bomlanak szét a könyvek. Itt szó esik az anyagminőség változásairól, arról, miként gyorsították a könyvek lebomlását az olcsóbb papírok gyártási technológiái, és milyen kísérleteket folytattak a köteteken. Megjelennek olyan kérdések, mint hogy lehet-e új mérésekkel további adatokat gyűjteni ezekről a könyvekről, illetve hogyan segíti mindez a modern restaurátorok munkáját.
Többfelé elkalandozik a téma: milyen társadalmi vagy történelmi tényezők hagytak nyomot papíron, hogyan különbözik az öregedés a különböző oldalak vagy kötettípusok között, és hogyan segíthet modern technika, például spektrális képalkotás, a könyvek vizsgálatában. A részletes tesztek, adatgyűjtés és a tapasztalatok közreadása révén felvetődik a kérdés: milyen további titkokat rejthetnek még ezek a látszólag egyszerű papírlapok?
