1917 tavaszán Oroszország történelmi fordulópontjához érkezett, amikor a cár lemondását követően az Ideiglenes Kormány igyekezett fenntartani a rendet, miközben a háború és a gazdasági nehézségek tovább gyengítették az országot. Az utcákon és a gyárakban radikális munkás- és katonatanácsok – a szovjetek – párhuzamosan próbálták befolyásolni az eseményeket.
Különösen éles konfliktus alakult ki, amikor a bolsevikok, Lenin és Trockij vezetésével, fegyveres felkelés során átvették a hatalmat Petrográdban. Ez sokak számára forradalom, mások szerint puccs volt. A hatalomért vívott küzdelem, a kommunista eszmék terjesztése és a polgárháború kirobbanásához vezető politikai és társadalmi feszültségek számos ellentétes érdeket mozgattak meg.
A kialakuló konfliktusban különböző frakciók jelentek meg: a vörösök mellett fehér tisztek, kozákok, helyi parasztok, nemzeti függetlenségre törekvő régiók és külföldi beavatkozók is szerepet kaptak. Ezek az erők gyakran egymással is versengtek, különféle politikai, nemzeti és társadalmi célokat követve, miközben a határterületeken, vidéki térségekben és a vasútvonalak mentén váltakozó intenzitású harcok folytak.
Felmerül a kérdés, hogy az 1918-as breszt-litovszki béke és az ország területi veszteségei hogyan változtatták meg a bolsevik hatalom helyzetét, és miként befolyásolták Oroszország további sorsát. A légiók és az idegen beavatkozók megjelenése, a parasztság és a munkásság megosztottsága, valamint a városok és falvak anarchikus viszonyai mind hozzájárultak a háború elhúzódásához és komplexitásához.
Ilyen körülmények között alakult ki a polgárháború, amely nemcsak Oroszország jövőjét, hanem a 20. század egészét is meghatározta. A videó ezeknek a kérdéseknek és szereplőknek a mozgatórugóit, dilemmáit és feszültségeit mutatja be részletesen.
