Az alkotó egy gyakran feltett kérdésre reflektál: miért hagyják félbe az emberek a játékokat, és kell-e emiatt rosszul érezniük magukat? Felmerül, hogy sokan már a karakterkészítésnél elakadnak, vagy nem élvezik a teljes végigjátszást. Az érvelés szerint önmagában a játékélmény is értékes lehet akkor is, ha a befejezésre nem kerül sor.
Az adás kitekint arra, miért nem érdemes erőltetni semmit szórakozásból, és hogy a játék befejezése nem szükséges feltétele a tartalmas időtöltésnek. Megjelenik a gondolat: vajon miért érezzük gyakran kötelezőnek, hogy végigvigyük a játékokat?
Szó esik arról is, hogy a videojátékok végigjátszási aránya nagyon alacsony, még a legsikeresebb címek esetében is. Ezzel összefüggésben felmerülnek a játékidő, a műfaj és más befolyásoló tényezők.
A videó érdekes kérdést vet fel: más mércét kell-e alkalmazni a profi videojáték-kritikusokra, akiknek az is a munkájuk, hogy teljes képet adjanak egy játékról? A szerző azt hangsúlyozza, hogy a hivatásos tesztelőknek elvárható, hogy be is fejezzék az adott videojátékot, mert csak így lehet hiteles kritikát alkotni. Megjelenik a médiafelületek és az amatőr értékelők közötti különbség is.
