Az Oszmán Birodalom bukása nem egyetlen esemény következménye volt, hanem hosszú, összetett folyamat eredménye. A birodalom évszázadokon keresztül uralta Észak-Afrikát, Délkelet-Európát és a Közel-Keletet, azonban belső és külső problémák egyre mélyülő válságokat idéztek elő.
A janicsárok korábbi rettegett harcosai idővel elveszítették hatékonyságukat, ami katonai vereségekhez és gazdasági válságokhoz vezetett. A vezetők reformokat próbáltak bevezetni, hogy modernizálják az államot és integrálják a birodalom sokszínű népességét, de ezek a változások ellenállásba ütköztek mind a konzervatív elit, mind az elnyomott kisebbségek részéről.
A különféle vallású és etnikumú csoportok egyensúlyának megbomlása lázadásokhoz, elszakadásokhoz vezetett. Külföldi hatalmak, például Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia is beavatkoztak, szítani kezdték a nemzeti mozgalmakat, tovább gyengítve a birodalom egységét.
Kiemelt szerepet kaptak a politikai fordulatok: a szultán hatalmának meggyengülése, a fiatal törökök forradalma és a modernizációs kísérletek, amelyek gyakran ellentmondásos eredményeket hoztak. A háborús vereségek, illetve az etnikai feszültségek tragikus fejleményekhez, például népirtáshoz vezettek.
Végül a területek felosztása, új nemzetállamok létrehozása, valamint a török függetlenségi háború alapvetően alakította át a térség politikai térképét. A téma számos kérdést vet fel: hogyan lehetett volna kezelni a soknemzetiségű birodalom egységének megbomlását, és mennyiben járultak hozzá a külső hatalmak a végső összeomláshoz?
