Az extravagáns színek sokak számára egyenlők az élelmiszeripar látványos megoldásaival, de vajon mennyire könnyű ezeket a mesterséges színezékeket leváltani természetes alternatívákra? A megszólalók számos technológiai és ellátási láncbeli kihívást említenek, amelyek lassítják az átállás folyamatát.
A gyártók számára nem csupán az az akadály, hogy sikerül-e azonos árnyalatot elérni a természetes színezékekkel, hanem az is, hogy ezek a vegyületek stabilak maradjanak különböző feldolgozási körülmények mellett. Megjelennek érdekes kérdések arról is: hogyan lehet biztosítani a szükséges alapanyag-mennyiséget, vagy hogyan hat a termelésre a globális időjárás és a földrajzi elhelyezkedés?
A termelés volumene és a növénytermesztési szokások egyaránt fontos szerepet játszanak. Egyes térségek időjárási viszontagságai, illetve a növényvédő szerek használata akár teljes szállítmányok elutasításához vezethetnek. Ezek a gondok különösen érdekessé válnak annak fényében, hogy több tucat állam már a tiltás útjára tért, és a törvényi háttér is folyamatosan változik.
Felmerül a kérdés: vajon ki tudja uralni a piacot ebben az újfajta versenyben, ahol hosszú távra kell tervezni és fejleszteni? Lehetnek-e a nagy múltú cégek előnyben, vagy az új belépők is labdába rúghatnak?
