Mitől lesz a Wichita Lineman című dal igazán szívszorító? Az alkotás zenei szerkezetét, harmóniáit és érzelmi töltetét is részletesen vizsgálja ez a videó. Felvezetésként megismerhetjük a dal híres basszusgitár riffjét, amelyet Carol Kaye játszott, és amely meghatározza az egész dallam világát.
Az elemzés feltárja, hogyan használnak különleges akkordváltásokat és modális keveréseket, hogy folyamatosan sejtelmes, gazdag hangzásvilágot teremtsenek. A hangnemi váltások és váratlan megoldások mellett speciális hangszerelések, például egy arpeggiátorral felszerelt orgona, különleges karaktert adnak a dalnak és emelik ki az érzelmi intenzitását.
Szóba kerül, mennyire egyedi a dal szerkezete. A modern popzenei szokásokkal szembehelyezkedve itt nincsenek ismétlődő akkordkörök, minden részlete folyamatosan áramlik, a forma lazán kötött, organikusan fejlődik. A hangsúly az érzelmi átélésen és a zenei történetmesélésen van.
Különféle történetek, érdekességek is előkerülnek a szerzés és felvétel körülményeiről: hogyan került bele a híressé vált orgonaszólam, és hogy a befejezetlen dalszöveg miatt egy dalrészletben végül improvizált gitárjáték született. Felmerül a kérdés, hogy a megoldatlan dallamívek, szövegrészek mennyiben járulnak hozzá a végtelennek, lebegőnek tűnő hangulathoz és a dal utánozhatatlan atmoszférájához.
