Egy brit hadihajó története különleges kártevőirtási módszereivel indul: kihasználják, hogy a csótányok a fedélzeten jelenlévő ágyipoloskákat elpusztítják. Évszázadok óta folytatott küzdelmünk ezekkel az apró, lapos, barna parazitákkal azonban eddig nem zárult sikerrel.
A felvétel részletezi az ágyipoloskák életmódját és evolúciós előnyeiket. Kiemelkedően ügyesek az emberi testből származó jelek, például a szén-dioxid, illatok és testhő követésében, így könnyedén megtalálják a gazdatestet. Csípésükkor érzéstelenítő és értágító fehérjéket juttatnak a bőrbe, amelyekre változatos immunválaszokat adhatunk – egyesek talán észre sem veszik a csípést, mások viszont heteken át vakaródznak.
Érdekes közösségi viselkedésük is említésre kerül: a többi szociális rovarhoz képest bizonyos szinten képesek együttműködésre, például menedékhelyeket osztanak meg, kémiai jelekkel kommunikálnak, és ürülékük speciális vegyületei is vezetik őket. Az ágyipoloska kolóniák hosszú ideig fennmaradhatnak, mivel a poloskák hetekig vagy akár több mint egy évig is kibírják táplálkozás nélkül.
A videó több történelmi módszert is bemutat az ágyipoloskák kiirtására, mint például a bablevéllel való csapdázást és a gyertyával történő átvizsgálást. Ezek azonban gyakran kudarcot vallottak, és a populációk növekedtek, különösen a központi fűtés elterjedésével a 20. században. A DDT hatóanyagú rovarirtók idején látványos csökkenés következett be, de a környezeti veszélyek feltárása után a szer betiltása visszaesést okozott.
Az utóbbi évtizedekben, különösen a globális kereskedelem felgyorsulásával, az ágyipoloskák újra elterjedtek, ráadásul sok populáció ellenállóvá vált a rovarirtó szerekkel szemben. A hőkezelés és a porszívózás azonban még mindig hatékony megoldás lehet ellenük – legalábbis egyelőre.
